A Rudolf Steiner által kifejlesztett Waldorf-pedagógia a gyermek testi, lelki és szellemi fejlődésszakaszait követi, a gyermek teljes emberi méltóságát, a felnőttel egyenrangú szellemi egyéniségének szabadságát tiszteli. Az óvónő figyelmes, szeretetteljes együttélést vállal a gyermekekkel, biztosítja számukra az egészséges tárgyi, szokásbeli, érzelmi és tartalmi környezetet. A természetes anyagok (fa, fém, selyem, gyapjú stb.) használata, a sok ének és vers, a kézműves foglalkozások, a ritmikus évkör segíti a gyermekeket, hogy belső világképük, képzeletük, érzelemviláguk egyéni belső ritmusuk szerint fejlődjön ki, s így biztonsággal álljanak a világban.
Az óvodáskorra jellemző az utánzásos tanulás, ami az óvónők mintaképül szolgáló tevékenysége által fejlődik ki a gyermekek szabad játékában. Az óvónő segíti, hogy a gyermekben működő természetes erők szabadon fejlődjenek a különböző tevékenységekben. A természetes anyagokból készített egyszerű játékeszközök komplex élményeket nyújtanak a gyermek érzékelésének, fantáziájának, játékának. Művészeti tevékenységekkel gazdagítja a gyermek alkotókészségét. Az ünnepek, mesék, versek, dalok adják az óvodai élet tartalmát, s gazdagítják a gyermek szókincsét. Az óvoda életét meghatározza a hagyományos családi háztartás tevékenységköre. Az óvodai csoportokban a gyerekek élő közösséget képeznek, amiben minden személyiség kibontakoztatására szükség van, ezek a folyamatok ébresztik fel a gyermek szociális érzékelő képességét.
A Waldorf óvodai csoport vegyes életkorú. A témakörök, tevékenységek, művészeti foglalkozások, munkák, ételek, mesék, verses-dalos ritmikus játékok vissza-visszatérnek évi, havi, heti és napi ritmusokban, ezzel nyújtva jelentős érzelmi biztonságot a gyermeknek. Havonta általában egy témakörrel találkoznak a gyerekek, egy időszak mindig ünneppel zárul. Az ünnepet hosszabb készülődés előzi meg, ami egyben a napi tevékenységek tartalmát is megadja.
A szülők és az óvoda pedagógusai kölcsönös együttműködést ajánlanak fel – a gyermek fejlődésének érdekében – egymásnak, és fogadnak el egymástól. Közös utat vállalnak fel, s azt is, hogy ebben a folyamatban ők maguk is fejlődnek.